Bárcsak újra előső lehetnénk...
Egy ksi sapkába szőke hajajl piros kis orcával nagy kabátba és mosolygós racal szaldnék előre...
A csótó felé szaladnék majd egyszercsak leülnék egy dombra
Befeküdnék oda és hallgatnám az életet nem lenne gonodm csak nevetnék.
Olyan aranyosan mint régen
De az már régen volt.
De nem érdekele most az egyszer úgy fogok élni mint soha leszarok mindent és mindenkit
Szaldni fogk és befekszek a dombra befekszek és hallgatózok.
Hallgatom a szél lágy szerető szavaiot alehúlló levelek koppanását amikor a földhöz ér és hallagatom a kisbogarak hadokló szavait kikre ráfeküdtem.
Most miközbe ezt írom annyi minden ezsembe jut kiskoromtól egészen ideág .
És annyira jól eesik annyira...
Szeretlek drága ősz(L)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése