2010. július 3., szombat

eme búcsú sorok nekde szólnak.

Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk. Búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk. Búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott.

Most leeht azt hiszed h ezt helyre leeht hozni de szeritnem már nem...
ÉS tudo miért?
Mert hiába mondtuk h hagyd el őket mert mi nemszretjük őket meg te is oylan leszel...
Ja boccs te szereted őket mert belenyallnaka pofádba..
Hát boccs én nem fogok
És köszi ezt a kb 10 évet...
Megpróbálok csak jókra emlékezni.
KEress akkor ha olyanelszel mint régen és normális barátaid lesznek nem iylenek.
Abból pedig nem kérek h egynap velük egynap velünk;)
NA SZIJA.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése