10 év után a lány ott ahyg nyugodtan 10 év után.

Tudod én úgy érztem szerettelek és te si engem.
De rájöttem h ez kurvára nemí gy volt hiáab mond h igen.
MERT NEM.
Őket választottad akkor legyél velük.
és most boccs de szeretnélek ELFELJTENI.
Mertfáj ha rádnézek.
És h aláttlak nemfogok köszönni.
Ismerős ismeretlenek leszünk.
Bocs de anniyra fáj h ha csak rádnézek elkap a sírógörcs.
Én azt hittem megtudsz változni de enm.
Akkor pedi géljünk úgy 10 év után mint akik sose ismerték egymást.
Kitöröllek az éeltemből.
BOCSI.
Tudod én szerettelek .... ha te nem is
És errőlmajd remélem ha úgy avn eszedbe jutok néha: Attól, hogy nem akarod, a dolgok még megtörténnek. Tudom, hogy nehéz elfogadni egy fájdalmas veszteséget, amiről azt hiszed, a te hibád. Pedig nem te tehetsz róla. Néha olyan nagyon nehéz elengednünk azt, akitől azt várjuk, hogy majd mindig mellettünk lesz. Mégsem a te bűnöd, ha elveszíted azt a valakit. Ez a sors dolga. Vagy ha nem a sorsé, akkor arra az emberre kell hagynunk, aki miatt a fájdalmat érezzük.

És remélem jóbarátok elsztek (súgnék valamit áhh inkább mégse... az fájna neked)de tudod mit inkább még is.
Ők egymásnak valóak  te nem vagy/voltál oylan mint ők. És ott fognak ahgyni te és majd arar kelsz h nem lesz ott senki h vígasztaljon.