Hollywoodban sétáltam csillagok mentén.
Minden ember oylan furcsa.
Mindendki csak szépen lassan sétált.
Elegáns göncökben.Én nem, más voltam mint a többi.
Rajtam egy szép virágos ruha volt piros kis magassarkúval.
Néztem a csillagokat.
Marilyn Monroe volt a kedvencem.
Majd hirtelen elkezdtem szaladni közben péterfy bori számait hangosan énekelve.Szaladtam a kis kopogósomba.
Az emberek engem néztek.
Bámultak.
De engem nem érdekelt vágre jól éreztem magamat.Ésélveztem azt ami eddig nekem nem volt szabd: az Életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése